Trichotillománia jellemzői és következményei

Trichotillománia jellemzői és következményei

Azok a kényszerbetegek, akiknek trichotillomániájuk van, a saját szőrzetüket, hajukat tépdesik. A

hajtépés kényszeres tünet, aki trichotillomániában szenved, nem tudja legyőzni a késztetést a

hajszálak tépkedésére.

A kóros hajtépés általában tinédzserkorban kezdődik, igen kis százalékát érinti a lakosságnak,

1000-ből kevesebb, mint 10 ember szenved trichotillomániában. A férfiak és nők egyaránt

érintettek lehetnek.

Fontos tudni, hogy aki kényszeresen tépkedi a haját vagy egyéb szőrzetét (szempilla,

szemöldök, szakáll), nem gyulladás vagy viszketés miatt teszi, hanem a feszültséget vezeti le a

kóros hajtépkedéssel.

A trichotillománia, azaz hajtépés sokszor jár együtt depresszióval, fokozott stresszhelyzetekkel.

Mivel a külső megváltozik, a haj csomókban hullik ki, esetenként a szempilla, szemöldök is

részben vagy egészben hiányzik, több okból is fontos az állapot kezelése. Ha a hajtépkedés

tartósan fennáll, félő, hogy a hajhagymák egyszerűen elhalnak, nem termel a mátrix több

hajszálat, így a kóros hajtépkedés kopaszsághoz, tartós hajritkuláshoz vezethet. Nem ritka, hogy

foltokban hiányoznak a hajtépkedő skalpjáról a tincsek, ez is végleges kopaszodáshoz vezethet

kezelés nélkül.

Érdemes minél hamarabb szakembert felkeresni és a visszafordíthatatlan hajveszteség

problémájára megoldást keresni, ugyanis hosszú távon a beteg számára jelentős egészségügyi

és esztétikai problémákat okoz a trichotillománia.

Mi okozhat trichotillomániát, azaz hajtépést?

A trichotillománia okai összetettek, több tényező is szerepet játszhat a kialakulásában. A

genetikai hajlam fontos szerepet tölthet be, hiszen bizonyos családokban nagyobb

valószínűséggel fordul elő a kényszeres hajtépés.

Az emberek gyakran kevésbé értik, hogy a hajtépés mögött komoly lelki zavarok állnak, épp

ezért megfelelő segítséget nyújtani sok esetben kulcsfontosságú. Pszichológiai tényezők, mint

a krónikus stressz, szorongás, depresszió vagy traumák, hozzájárulhatnak a probléma

kialakulásához, mivel a hajtépkedés gyakran a feszültség levezetésének egyik módja. A

trichotillománia, azaz hajtépés sokszor társul más mentális zavarokkal, például

kényszerbetegséggel (OCD), figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) vagy poszttraumás

stressz zavarral (PTSD).

Az érzelmi szabályozás nehézségei, a belső feszültség és a megküzdési mechanizmusok hiánya

szintén fokozhatják a hajtépés iránti késztetést. A trichotillománia nem csupán fizikai problémát

okoz, hanem súlyos lelki és társadalmi terheket is jelenthet az érintettek számára, sőt hosszú

távon további pszichés gondokat is generálhat, amelyek intenzív kezelést igényelnek.