Trichotillománia jellemzői és következményei
Trichotillománia jellemzői és következményei
Azok a kényszerbetegek, akiknek trichotillomániájuk van, a saját szőrzetüket, hajukat tépdesik. A
hajtépés kényszeres tünet, aki trichotillomániában szenved, nem tudja legyőzni a késztetést a
hajszálak tépkedésére.
A kóros hajtépés általában tinédzserkorban kezdődik, igen kis százalékát érinti a lakosságnak,
1000-ből kevesebb, mint 10 ember szenved trichotillomániában. A férfiak és nők egyaránt
érintettek lehetnek.
Fontos tudni, hogy aki kényszeresen tépkedi a haját vagy egyéb szőrzetét (szempilla,
szemöldök, szakáll), nem gyulladás vagy viszketés miatt teszi, hanem a feszültséget vezeti le a
kóros hajtépkedéssel.
A trichotillománia, azaz hajtépés sokszor jár együtt depresszióval, fokozott stresszhelyzetekkel.
Mivel a külső megváltozik, a haj csomókban hullik ki, esetenként a szempilla, szemöldök is
részben vagy egészben hiányzik, több okból is fontos az állapot kezelése. Ha a hajtépkedés
tartósan fennáll, félő, hogy a hajhagymák egyszerűen elhalnak, nem termel a mátrix több
hajszálat, így a kóros hajtépkedés kopaszsághoz, tartós hajritkuláshoz vezethet. Nem ritka, hogy
foltokban hiányoznak a hajtépkedő skalpjáról a tincsek, ez is végleges kopaszodáshoz vezethet
kezelés nélkül.
Érdemes minél hamarabb szakembert felkeresni és a visszafordíthatatlan hajveszteség
problémájára megoldást keresni, ugyanis hosszú távon a beteg számára jelentős egészségügyi
és esztétikai problémákat okoz a trichotillománia.
Mi okozhat trichotillomániát, azaz hajtépést?
A trichotillománia okai összetettek, több tényező is szerepet játszhat a kialakulásában. A
genetikai hajlam fontos szerepet tölthet be, hiszen bizonyos családokban nagyobb
valószínűséggel fordul elő a kényszeres hajtépés.
Az emberek gyakran kevésbé értik, hogy a hajtépés mögött komoly lelki zavarok állnak, épp
ezért megfelelő segítséget nyújtani sok esetben kulcsfontosságú. Pszichológiai tényezők, mint
a krónikus stressz, szorongás, depresszió vagy traumák, hozzájárulhatnak a probléma
kialakulásához, mivel a hajtépkedés gyakran a feszültség levezetésének egyik módja. A
trichotillománia, azaz hajtépés sokszor társul más mentális zavarokkal, például
kényszerbetegséggel (OCD), figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) vagy poszttraumás
stressz zavarral (PTSD).
Az érzelmi szabályozás nehézségei, a belső feszültség és a megküzdési mechanizmusok hiánya
szintén fokozhatják a hajtépés iránti késztetést. A trichotillománia nem csupán fizikai problémát
okoz, hanem súlyos lelki és társadalmi terheket is jelenthet az érintettek számára, sőt hosszú
távon további pszichés gondokat is generálhat, amelyek intenzív kezelést igényelnek.